Az ötvenes évek elején a Volkswagen Bogár még éppen csak elkezdte kinőni azt a szerepet, amelyre eredetileg szánták. Az egyszerű, léghűtéses kisautóból egyre nagyobb példányszámban készülő, nemzetközileg is sikeres modell lett, 1953 pedig fontos állomást jelentett ebben a történetben.
Márciusban a Volkswagen megszabadult a Bogár egyik legismertebb korai jellegzetességétől: a középen kettéosztott hátsó ablak helyére egy nagyobb, egyetlen ovális üveg került. A változás nem pusztán formai volt, a hátrafelé történő kilátás is javult, és ezzel megszületett az úgynevezett „Ovali” Bogár. Ez a hátsó ablak egészen 1957-ig meghatározta a korai modellek megjelenését.
1953 más szempontból is érdekes év volt a Volkswagen számára. Július 3-án legördült a wolfsburgi gyártósorról az 500 000. Bogár, miközben a gyártás már napi több száz autóra rúgott. Ugyanebben az évben a Volkswagen egyre erősebben építette ki exporthálózatát, és az Egyesült Államokban is kezdett kialakulni az a piac, amely később a Bogár egyik legfontosabb külföldi otthonává vált.
A Deluxe változat az alapmodellnél igényesebb felszereltséget és több krómozott részletet kínált, miközben a technika még a korai Bogarak egyszerű receptjét követte: hátul dolgozó, léghűtéses négyhengeres boxer, amely ebben az időszakban még 1131 köbcentis volt.
Az M2 Machines kiadása ehhez a történelmi alaphoz nyúl vissza, miközben a merész pink–lila fényezés és a hullámos grafika már egy teljesen más korszak ízlését idézi.
