Az ötvenes évek végén az amerikai autógyártók között valóságos formai fegyverkezési verseny zajlott. A Plymouth erre a „Forward Look” névre keresztelt formavilággal válaszolt, amelynek egyik leglátványosabb képviselője az 1958-as Belvedere lett. Alacsonyabbnak, hosszabbnak és szélesebbnek hatott elődeinél, a hátsó sárvédőkre pedig olyan hatalmas uszonyok kerültek, amelyek ma már szinte túlzónak tűnnek – akkoriban viszont éppen azt sugallták, hogy az autó egyenesen a jövőből érkezett.
A forma mögött ráadásul nem csak látványos króm és farokuszonyok voltak. Az 1958-as évben a Belvedere már V8-as motorokkal is rendelhető volt, a kínálat csúcsán pedig ott szerepelt a 350 köbhüvelykes, két négytorkú karburátorral szerelt Golden Commando. A Plymouth ebben az időszakban már a teljesítményt és a látványt együtt próbálta eladni, miközben az egész amerikai autópiac egyre inkább a nagyobb és erősebb modellek felé mozdult.
És persze van egy másik történet is, ami örökre összekötötte ezt a formát a popkultúrával. A Stephen King regényéből készült Christine című filmben egy 1958-as Plymouth vált a filmtörténet egyik legismertebb „autószereplőjévé”. A filmben Christine Furyként jelenik meg, miközben a Fury 1958-ban valójában a Belvedere különlegesebb, sportosabb változata volt. A jellegzetes kétajtós karosszéria, az uszonyok és a króm ezért nagyon könnyen összekapcsolják a két nevet.
A M2 modellje viszont nem Christine-t próbálja megidézni, hanem a Belvedere saját ötvenes évekbeli karakterét tartja meg. A fehér–zöld fényezés, a krómozott részletek és a hatalmas hátsó szárnyak talán jobban is megmutatják, milyen merész volt ez a forma akkor, amikor még nem filmes ikonként, hanem egy vadonatúj amerikai autónak számított.
