A 2004-es szezon David Coulthard számára már eleve különlegesnek indult: tudta, hogy az év végén lejár a helye a McLarennél, így ez lett a kilencedik, egyben utolsó idénye a csapattal. Az MP4-19 ráadásul nem bizonyult könnyű társnak. A szezon első részében megbízhatósági gondok és az autó aerodinamikai problémái sorra hátráltatták a McLarent, miközben a Ferrari és Michael Schumacher gyakorlatilag külön ligában versenyzett.
A fordulópont a Francia Nagydíjra érkezett el. A McLaren ekkor vetette be az alaposan átdolgozott MP4-19B-t, amely már sokkal jobban működött, mint az eredeti változat. Coulthard rögtön a harmadik helyre kvalifikálta magát Magny-Cours-ban, majd a versenyen hatodikként ért célba. Egy futammal később, Silverstone-ban már Kimi Räikkönen szerezte meg az új autó első pole pozícióját, majd második lett.
A szezon második fele aztán egészen más McLarent mutatott. Coulthard Németországban negyedik lett, miközben Räikkönen dobogós helyről esett ki, Belgiumban pedig már megszületett az MP4-19B egyetlen győzelme: Räikkönen a tizedik helyről rajtolva nyerte meg a spái futamot Michael Schumacher előtt.
Coulthard számára ez már a búcsú időszaka volt. Az év végén 24 ponttal a tizedik helyen zárta a világbajnokságot, és 2005-re a McLaren helyett már a frissen induló Red Bull Racinghez szerződött. Kilenc McLarenes szezonja alatt 12 futamot nyert, és háromszor végzett a világbajnokság első három helyezettje között – a 2001-es évben pedig világbajnoki ezüstérmes lett.
