Az 1956-os F-100 a Ford F-sorozat második generációjának utolsó évében jelent meg, és egyben az F-100 név első korszakának lezárását is jelentette. A három számjegyű elnevezés mindössze néhány évvel korábban, 1953-ban jelent meg, amikor a korábbi F-1-ből lett F-100 – ez a névadás pedig azóta is a Ford pickupjainak egyik legfontosabb típusjelzése.
1956-ra a Ford már jóval többet kínált egy egyszerű munkagépnél. A kabin új, körbefutó szélvédőt kapott, 12 voltos elektromos rendszert vezettek be, és megjelent a 272 köbhüvelykes Y-block V8 is, amely akár 167 lóerőt tudott. Ez akkoriban az F-100 történetének legerősebb gyári változatát jelentette.
A stakebed kivitel viszont kifejezetten a munka világáról szólt. A nyitott rakfelület oldalfalait nem egy hagyományos pickup platója adta, hanem különálló oldalsó elemek, így a rakományt sokkal rugalmasabban lehetett elhelyezni és kezelni. Ez a fajta felépítés jól mutatja, hogy az F-100 ekkor még elsősorban valódi munkaeszköz volt, nem pedig az a későbbi életstílus-autó, amivé az amerikai pickupok évtizedek alatt váltak.
Az 1956-os év után aztán teljesen új korszak következett: 1957-re a Ford alapjaiban rajzolta át az F-100-at, modernebb, szélesebb karosszériával és újfajta platókialakítással. Ezzel véget ért az a jellegzetes, lekerekített sárvédős forma, amely ma annyira összeforrt az ötvenes évek Ford pickupjaival.
Ez egy Chase verzió, a felépítmény sajnos nincs meg.
