Egy igazi Le Mans-i harcos, amelynek még a színe is különleges. Ez a rózsaszín–fehér Porsche 962 C a Joest Racing színeiben állt rajthoz az 1989-es Le Mans-i 24 órás versenyen, a 9-es rajtszámmal. A volánnál két igazi nagyágyú, a német Hans-Joachim Stuck és a francia Bob Wollek váltotta egymást.
Az 1989-es verseny különleges időszak volt a Porsche számára. A 962 C ekkor már nem számított fiatal konstrukciónak, hiszen a típus elődje, a 956 még 1982-ben jelent meg, a 962 pedig 1984-ben lépett színre. Ennek ellenére a konstrukció elképesztően hosszú és sikeres versenykarriert futott be. A 962 C 1986-ban és 1987-ben megnyerte Le Mans-t, és a Porsche egyik legsikeresebb sportprototípusává vált.
A 962 egyik legfontosabb fegyvere a 3,0 literes, hathengeres, ikerturbós boxermotor volt. A Porsche a Group C szabályaihoz igazodó 962 C-kben vízhűtéses erőforrást használt, amelynek teljesítménye a különböző specifikációktól és beállításoktól függően bőven 700 lóerő fölé is kerülhetett. Az autó emellett az úgynevezett ground effect, vagyis talajhatású aerodinamika előnyeit is kihasználta: a karosszéria alatt kialakuló légáramlás nagy leszorítóerőt generált, így az autó nagy sebességnél is elképesztő tempót tudott diktálni a kanyarokban.
És hogy mennyire komolyan gondolták ezt az autót? Az 1989-es Le Mans-on a #9-es Joest Porsche már az első órákban az élmezőnyben haladt, az éjszaka folyamán pedig vezetett is a versenyben. A Joest csapata ekkor két autóval is az első két helyen állt, és egy ideig úgy tűnt, hogy a már kissé korosodó 962 még egyszer képes lehet elbánni az újabb konstrukciókkal.
A verseny azonban a 24 órás viadalok klasszikus forgatókönyve szerint alakult. A #9-es Porsche hűtési problémák miatt hosszabb időre kénytelen volt kiállni, később pedig kuplungproblémával is meg kellett küzdenie. A korábban megszerzett előny így fokozatosan eltűnt, miközben a Sauber-Mercedes C9-ek egyre előrébb kerültek. A Wollek–Stuck páros azonban így is célba vitte az autót.
Végül 383 kört teljesítettek, ami több mint 5170 kilométernek felel meg, és az összetett harmadik helyén zártak. Előttük két Sauber-Mercedes C9 végzett, így a #9-es Porsche lett a legjobb helyezett Porsche az 1989-es versenyen. A második helyezett Mercedes mindössze két körrel volt előrébb.
Érdekesség, hogy a talapzaton John Winter neve is szerepel. Ő azonban ezen a versenyen nem vezette az autót: a nevezési listán szerepelt, de a #9-es Porschét a verseny teljes időtartama alatt Wollek és Stuck vezette.
A rózsaszín fényezés pedig nem véletlenül teszi ennyire különlegessé ezt a modellt. A Sachs és Blaupunkt szponzorfeliratokkal díszített Joest Porsche a korszak egyik igazán karakteres versenyautója, amelyen egyszerre látszik a Group C korszak mérnöki megszállottsága és az akkori hosszútávú versenyzés sajátos világa.
A modell a Centauria Porsche Versenyautó-gyűjteményének része, 1:43-as méretarányban. A sorozat minden darabja egy-egy jelentős Porsche versenyautót mutat be, a hozzá tartozó magazin pedig az adott autó technikai és versenytörténetével is foglalkozik.
